Lényege:

A gyomor, vagy a nyombél nyálkahártyáján lévő seb. A nyombél a vékonybél kezdeti szakasza. A táplálék a gyomorból ide kerül először, majd innen vándorol a további bélszakaszokba. A nyombélfekély a gyomorfekélytől kb 10x gyakoribb.

Oka:

Kész csoda, hogy nincs mindenkinek fekélybetegsége. Hiszen a nagyon erős emésztőnedvek könnyen meg tudják emészteni az ételeinket, amiknek az összetétele gyakorlatilag megegyezik saját testünk anyagával. Saját testünket, a gyomor és a nyombél falát azért nem emésztik meg ezek az emésztőnedvek, mert a bélrendszerünket ettől nagyon hatékony védekező mechanizmusok megóvják.

Fekélybetegség vagy azért jön létre, mert az emésztőnedvek mennyisége túl sok, vagy ezért, mert a velük szembeni védekezés túl gyenge. A valóságban persze legtöbbször a kettő keveréke áll fenn.

Gyakorlati szempontból fontosabb az, hogy ez a betegség az úgynevezett pszichoszomatikus betegségek csoportjába tartozik. Ez azt jelenti, hogy sok ember a pszichés terhelésre, stresszre úgy reagál, hogy valamilyen szervi megbetegedést kap- például gyakran fekélybetegséget.

Végül megemlítem, hogy a fekélybetegség fenntartásában, esetleges rossz gyógyulási hajlamában baktériumok szerepe is bizonyítható.

Szövődményei:

A fekély vérezhet, ez vérhányást, vagy véres székürítést eredményez. Az emésztett vért tartalmazó széklet szurokfekete. A fekélynél a gyomor, vagy a nyombél kilyukadhat, ami erős fájdalommal, a hasizomzat akaratlan erős megfeszülésével jár, életveszélyes állapot. Régen fennálló fekély mellett a gyomor, de főleg a nyombél olyan mértékben hegesedhet, ami az étel továbbjutását akadályozza. A gyomorfekély szövődménye a rosszindulatú elfajulás. A nyombélfekély soha nem válik rákos daganattá.

Tünetei:

Vezető tünete a gyomortáji fájdalom. A fájdalom kezdetben éhgyomorral jelentkezik, de később evés után is fellép. A ?gyomorégést? a savas gyomornedvnek a nyelőcsőbe való visszafolyása okozza. A hányás is gyakori tünet.

A szövődmények tüneteit az előző bekezdésben részben említettem.

Jellemző erre a betegségre, hogy évszakos ingadozást mutat. Gyógyulás után néhány hónappal, talán ősszel és tavasszal gyakrabban, vissza szoktak térni a panaszok.

Kivizsgálás:

A beteg jellegzetes panaszai és a has nyomásérzékenysége valószínűsítik a diagnózist. Biztosan igazolni gyomor rtg vizsgálattal, vagy ?gyomortükrözéssel? ( gastroscopia) lehet. A rtg vizsgálat már nem számít korszerűnek, lehetőleg elkerüljük. A gastroscop egy hajlékony cső, melyet a gyomorba kell vezetni, ami kellemetlenné teszi a vizsgálatot. Viszont nagy a nyeresége, mert látható a nyálkahártya, látható -ha van- a fekély, gyulladásos jelek is láthatók és lehet kis szövetmintát venni szövettani vizsgálatra vagy baktérium tenyésztés céljából. A vizsgálatot néha többször is meg kell ismételni. Különösen gyomorfekélynél fontos ez az elfajulás korai felismerése céljából.

Kezelés:

Először is diétázni kell. Olyan ételeket szabad enni, amelyek elfogyasztásuk után nem okoznak panaszt. Ezt ki-ki saját magán hamar kiismeri.

Jó gyógyszerek állnak rendelkezésünkre. Ezek egyik csoportja a megtermelt gyomornedvet közömbösíti, a másik csoport a savtermelést csökkenti. Fontos, hogy a savközömbösítő gyógyszereket étkezések után egy-két órával kell bevenni, amikor már ürül a gyomor. Korábban felesleges, mert az étel is közömbösíti a gyomornedvet. A gyógyszerek harmadik csoportja a gyomor és nyombél nyálkahártya védekező mechanizmusait erősíti.

Újabban vannak próbálkozások a baktériumellenes gyógyszeres kezeléssel is.

A kezelés kiegészítése nagyon fontos: pihenés, nyaralás, stresszmentes környezet, gondtalanság nagyon kedvező a fekély gyógyulására. A szanatóriumok gyógyhatásának is ez a fő összetevője. Feltételezem, ha mindenki ilyen körülmények között élne, akkor talán fekélybetegség sem lenne.

Megelőzés:

Igazán hatékony módja nem áll rendelkezésre. Folyamatos gyógyszerszedés ebből a célból nem indokolt és nem is eléggé hatásos. Az említett életmódi tényezők fontosak lehetnek.

A betegség okai között említett lelki alkat, azaz az a tény, hogy valaki a stresszre testi betegséggel reagál, a beteg elhatározása révén általában nem változtatható meg.

Nyíregyháza, 1998.02.19.                          dr. Bojti István